Stílusa van. Rosszfiús, dögös, pörgős, a szereplők hihetetlen mozdulatsorokat végeznek és mindeközben piszok cool dumákat nyomnak végtelen laza arcszerkezettel.

Ez a film ilyen. Pierre Morel évekig dolgozott a kamera mögött, de nagy szerencsénk, hogy végre előmerészkedett és önmagát adja.

Párizs - 2013. Fal különíti el az elgettósodott külvárosokat. Nincs többé jog, nincsenek szabályok, nincs törvény. Csak a bandák korlátlan uralma. Aki nem hal meg elsőre, az csupán haladékot nyer és várhat sorára.

Damien a rendőrség elitjéhez tartozik. Egy különleges bevetési csoport tisztje, szakértő a harctudományokban, de mestere a beépülési technikáknak is. Gyors, pontos akciókkal és nagy erőbevetéssel képes végigvinni a feladatokat.

Ezúttal pályafutása legmeredekebb megbízatását kapja a kormánytól: a 13-as körzet legnagyobb hatalommal bíró bandája, a rettegett Taha (Bibi Naceri) és emberei megszereztek egy tömegpusztító fegyvert.

Damiennek be kell épülnie ebbe a környezetbe, hogy hatástalanítsa az időzített bombát. Ezért társul az éppen sittről szökő Leitóval. A keleti harcművészetekben jártas, bosszúvágytól fűtött profi bűnöző egyetlen célja, hogy kimentse Taha karmai közül túszul ejtett húgát, Lolát. ő az egyetlen, aki ismeri a 13-as körzet valamennyi zegzugát.

Pierre Morel meg úgy látszik ismeri, mi kell a népnek. Egyedi stílus, jól komponált képek. Az Ong Bak óta, ami ma már az EuropaCorp által forgalmazott harci filmek új referencia-darabja, a léc igen magasra van téve. Leito szerepét David Belle kapta, aki behozta a Yamakasit és kitalálta a „Parcours” fogalmát, vagyis a totális mobilitásra épített, városi környezetben folyó akció filozófiáját. Nyers, egyszerű, régi típusú, kézi gyártású film. Követendő példa.

by Led